Önellátás, önfenntartás, fenntartható kert? – mit is jelent ez valójában?

Önellátó gazdálkodás? Önellátás? Fenntarthatóság? Mik is ezek valójában?

Szinte minden nap találkozom olyan poszttal, vagy írással, ami az önellátást magyarázza, vagy szorgalmazza. Először nagyon megörültem neki, hiszen ez egy jó dolog, viszont az út kemény, és nem mindenki szeretne belevágni. Aztán rájöttem, hogy egy csomó megtévesztő írás van ezzel kapcsolatban. Ami csak arra lesz jó, hogy elcsépelt lesz a kifejezés és önellátásnak nevezünk  majd valamit, ami valójában nem is az. 

Miért kell ezt ennyire komolyan venni? Azért, mert belevágni és végigcsinálni egy ilyen vállalkozást, nem kis dolog és ha útközben egy csomó hibát követünk el, akkor az egésztől elmegy a kedvünk. Nézzük sorba az én véleményemet erről, ami persze eltérő lehet másétól, és nem is muszáj egyetérteni velem. 

  • Ki szeretne önellátó lenni, mik a lehetőségei?
    Innen indul minden. Mekkora területed van? Van-e egyáltalán, vagy most szeretnél vásárolni? Kinek milyen lehetőségei vannak az elinduláshoz? Sajnos az a rossz hírem, hogy egy picike konyhakert, teljes önellátásra nem lesz alkalmas. Alkalmas lesz arra, hogy szezonálisan megtermeld a zöldségedet vagy tojásodat magatoknak, a családnak. De bármekkora helyen el lehet indulni, hiszen van részleges fenntarthatóság is. Ezt én fogalmaztam meg, valószínű szakirodalomban ennek a kifejezésnek nyoma sincs. Mert én hiszem, hogy valami nem csak fekete vagy fehér. 
    Aztán nagyon fontos, hogy aki elindul ezen az úton, milyen életvitelt él. Gondolok itt arra, hogy pl.:eszik-e húst, ha igen, mennyit? Milyen zöldségeket eszik, mennyit? Ezek mind-mind befolyásolják a gazdaság kialakítását. Na meg az anyagi javak. Könnyű elindulni milliókkal, nagy hektárokkal, fóliákkal, üvegházakkal, biztos gépparkkal. Számomra a cél: megtanítani azokat, akiknek erre nincs lehetősége. Hiszen nekik van a legnagyobb szükségük erre a tudásra.
  •  Honnan indul? Mi a cél?
    Az indulásnál nagyjából meg is fogalmazódik a cél: kicsi kertem van: önellátó szeretnék lenni szezonális zöldségekben. Nagy kert, tanya: teljes önellátásra törekszem. Ez azonban szinte lehetetlen, hiszen áramot, vizet is tudnunk kell előállítani stabilan. Erre nem sokan képesek. 
  • Ökológiai fenntarthatóság.
    A fogalom azt jelenti, hogy igyekszünk egy biodiverz kertet, egy egyensúlyt kialakítani úgy, hogy ember-növény-állat harmóniában éljen a legkevesebb hozzáadott “dologgal” vagy anélkül. Ez az input. Azokat a dolgokat, amiket évről-évre megveszel, csak gátol ebben. Vetőmag: neked kell fognod magadnak, hiszen azok a növények lesznek a te “tájfajtáid”, amik nálad jól érzik magukat és szaporítod. Igaz ez a gyümölcsfa oltásra is. De ugyanilyen input a növényvédőszer vagy a rotagép is. Hiszen mind-mind te viszed be a kertedbe ezeket. A legjobb, ha te megtanulod a kézi erővel elvégezni a munkát. Tudom, ez hektárokban nehéz. De az üzemanyaggal hajtott gép egyszer csak megáll, ha nincs üzemanyag. Akkor már nem vagy önfenntartó, ha megveszed ezt. Ugye, milyen mélyre is le lehet menni a témában? Egyben elgondolkodtató is. 
    Az ökológiailag is fenntartható kert nem elkészül, hanem beleilleszkedik a környezetbe. Figyelembe véve a növényzetet, talajt, éghajlatot, vizet… Az ilyen kertek folyamatosan változnak és néha másnak is tápanyagot adnak, nem csak nekünk. Az ilyen kertekben van haszonállat, de erről a következő pontban írok.
  • Állatok: az önfenntartás szerves, ki nem hagyható részei az állatok. Azok is, akik a kertünkben tevékenykednek, rovarok, madarak, hüllők, és azok a haszonállatok is, amiket valami oknál fogva tartunk. Mik lehetnek ezek az okok: hús, tojás, trágya, tej. Önfenntartó-e egy kert, ha a gabonát, amit az állatoknak adok enni, meg kell vennem? – Csak úgy itt hagyom ezt a kérdést….
    Nekem egyelőre csak tyúkjaim vannak. Az almot komposztálom, és az ágyásokra halmozom. Tojást nem kellett venni. A mi családunk 5 fős, fiúk. Szóval hús és tojás fogy bőven. 6 tyúkunk van (volt, sajnos 2 kiszökött és elkapta a kutya), ez kiszolgálja a családot. A szarvasmarha vagy a ló trágyája már alkalmas egy trágyatalp elkészítésére, és a komposztot is jó dúsítani vele. A tyúkok számos rovarkártevőt elpusztítanak, a dióburok fúrólégy nyüveit a talajban mindenképp. Alá kellene csak engedni őket a diófák alá.
  • Tartósítás: amikor már termelsz annyit, hogy marad plusz, azt tudod értékesíteni is, de a legjobb, ha tartósítod. Nem kell túlgondolni ezt sem. Vizes és száraz dunszt, fermentálás, sózás, szárítás/aszalás, füst(módjával, mert nem egészséges), millió olyan verzió van, amihez nem kell fagyasztó. Hisz régen sem volt, és ha vérbeli önfenntartó szeretnél lenni, akkor ezt a gépet el is felejtheted.
  • Felelősségvállalás: a legfontosabb talán, hogy azon túl, hogy önellátó, biodiverz kerted lesz az, hogy békén hagyod a természetet és megtanulsz vele együttélni. Nem lesz könnyű, hiszen a bio növényvédelem bio szerek nélkül is működik, de nehéz. Tanulni kell. Nem is javaslom senkinek egyszerre fejest ugrani ebbe. 

Mindent összevetve a mérlegnek nem csak 2 nyelve van. Nem könnyű út ez, még a részleges önfenntartás sem. Kellő tudással és elhivatottsággal azonban sokkal függetlenebb leszel a bolti áraktól, hiszen saját magfogást követően egy biodiverz kertre semmit sem kell költeni. Ehhez azonban tudás kell, tervezés, és szorgalom. Ki nem hagyható a gondolat: közösségben minden könnyebb és stabilabb. Ha van olyan, aki ért a gépek szereléséhez, tud neked segíteni, néhány fej kápiért. Tojást tudsz cserélni palántára és így tovább…

Bíztatok mindenkit arra, ahogy eddig is, hogy ha csak azt a pár kiló paradicsomot és paprikát termeli meg, már jobban járt. Lehet néhány üveg lekvárt eltenni egy pár négyzetméteres eperágyásból, 1-1 gyümölcsfáról, Savanyúság, paradicsomlé, pesztók… mind mind egészséges, vegyszerektől mentes, saját élelmiszer! 

Facebook
Pinterest
Shopping Cart
Scroll to Top
Call Now Button